Tájépítészettel az élhető települési tájért címmel rendezett 2011. október 21-én egész napos konferenciát a Magyar Tájépítészek Szövetsége. A Szövetség – amely a nyolcvanas évek óta működő szakmai szervezet – egy évvel ezelőtt esett át tisztújításon. A fiatal, dinamikus vezetés célul tűzte ki, hogy a szakma civil (egyesületi) formában működő szervezete minél szélesebb körben el tudja érni a szakembereket és az egyetemi hallgatókat, számukra találkozási fórumokat biztosítson, képviselni tudja őket a szakterületet érintő jogi, társadalmi, gazdasági kérdésekben, továbbá a nemzetközi szakmai fórumokon, továbbá, hogy olyan programokat szervezzen, amelyek segítségével a szakma általános ismertsége, megbecsültsége is növekedni tud.
A tájépítészet, annak ellenére, hogy felsőoktatási gyökerei több mint száz évre nyúlnak vissza Magyarországon, még mindig eléggé ismeretlenül hangzó fogalom a nagyközönség számára. Ezt jól illusztrálta az a tavaly készült, a konferencián ismét levetített kisfilm is, amelyben az „utca embereit” kérdezték erről a szakmáról, ráadásul éppen olyan helyszíneken (pl. parkokban, játszótereken, közterületeken), amelyek tájépítészek munkája alapján jöttek létre.
Hazánkban a Budapesti Corvinus Egyetem
Tájépítészeti Karán folyik a szakterület oktatása, a kétlépcsős képzésben évente mintegy 70-80 hallgató végez tájépítész mérnökként, alapvetően három szakirány felé orientálódva: kert- és szabadtér-tervezés; tájvédelem-tájrehabilitáció; tájtervezés-területfejlesztés. Ez is jelzi a szakma színességét, sokoldalúságát.
A konferencia alcíme: „
A tájépítészet társadalmasítása – az elmúlt 20 év eredményei és a következő 10 év kihívásai és lehetőségei” is jelzi, hogy nagy ívű áttekintésre vállalkozott a rendezvény. A délelőtti plenáris ülésen Szaló Péter, a BM területrendezését és építésügyért felelős helyettes államtitkára is köszöntötte a résztvevőket, majd a tájépítészet hazai és nemzetközi integráltságáról, a magyar építészetpolitikában elfoglalt helyéről (és várható jövőjéről), valamint az egyetemi oktatás helyzetéről számolt be. Az Tájépítészeti Kar tanszékein futó kutatási munkákról részletesebben is informálódhatott a hallgatóság. Igen érdekesek voltak azok az előadások, amelyekben a tájépítészet lehetséges szerepét mutatták be pl. a katasztrófavédelemben, a közmunka programokban, az ökologikus mezőgazdaságban, az
Európai Tájegyezmény hazai végrehajtásában, az NKA-pályázatok körében, továbbá olyan civil mozgalmakban, mint a
Virágos Magyarországért , vagy a
Green City mozgalom. Az élhetőbb települési táj kialakításhoz szükséges szakmai gyakorlati lépések megfogalmazásához segítettek hozzá a délutáni szekcióülések, melyeknek célja elsősorban az együttgondolkodás volt, az ötletek gyűjtésével, beavatkozási irányok, területek és feladatok meghatározásával. Tájépítészet és közigazgatás; Szakmagyakorlás és oktatás; Civil együttműködések; Kommunikáció – médiumok, üzenetek; Tájépítészet a gazdaságban – ezek voltak az ülések fő témái, melyek jól jelzik azon területeket, ahol a szakma szerepét erősíteni, együttműködési lehetőségeit, érdekérvényesítését bővíteni kellene.
Egy fontos – és várhatóan rangos – díj alapítására is sor került a nap folyamán: az Év Tájépítésze kitüntetés, amellyel az adott év legkiemelkedőbb teljesítményű szakemberét jutalmazzák. Mindemellett átfogó kiállítás nyílt a konferenciához kapcsolódóan az egyetemi tanszékek és több szakmai műhely munkáinak bemutatására, valamint sor került egy hallgatói tervpályázat eredményhirdetésére is.
A konferencia jól demonstrálta azt, hogy a tájépítészet olyan speciális szakterület, amely a műszaki, mérnöki szemléletet hatékonyan képes ötvözni az ökológiai látásmóddal, az élővilágról és a tájról való ismeretekkel. A mai világ kihívásai, a klímaváltozás, a települések élhetőségének problémái fel kell, hogy értékeljék az olyan szakemberek munkáját, akik átfogó környezeti szemlélettel képesek a feladataik ellátására.
Összeállította:
Hamar József
Váti Nonprofit Kft
TTÉI Térségi Tervezési és Településrendezési Iroda
