A Nógrád megyei Hollókő nyerte el idén a francia nemzeti innovációs megfigyelő intézet "Territoria Europe" elnevezésű díját, amellyel azt ismerik el, hogy fejlesztéseit a helyben élők igényeit figyelembe véve hajtotta végre egy önkormányzat.
Magyar település először kapta meg ezt a díjat. Szabó Csaba, Hollókő polgármestere azért tartja fontosnak a döntést, mert - a világörökségi cím megítélésétől eltérően - itt a tényleges munkát ismerték el.
A Territoria-díj bizottsága idén 112 pályázatot bírált el, és 43 francia önkormányzatnak ítélt meg arany, ezüst és bronz minősítést - mondta Szabó Csaba. - Az európai különdíjat csak olyan külföldi település kaphatja meg, amelynek van testvérkapcsolata francia önkormányzattal, Hollókő ezt a díjat Salers településsel együtt nyerte el. Salers ugyanúgy 400 lakosú, mint Hollókő, kis barokk falu.
Hollókő
A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tett - és tesz - eleget, hogy a 17-18. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a 20. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják.
A Hollókőre kiterjedő védelem nem csupán műemléki jellegű, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelőre és a "nadrágszíj" parcellás szőlőhegyre is vonatkozik. 1977 óta, belterülete, zártkertjei, legelője és a várhegy részei a 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzetnek.
Hollókő a régiót jellemző, egyutcás falutípust képvisel, melynek alapstruktúráját a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken elhelyezkedő házak kettős vonala jelenti. A település kuriózuma az élő ófalu, a műemléki házak együttese, a népi kultúra, a táji környezet. A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát. Az ófaluban 65 műemléki ház van, ezek egyharmada lakás, egyharmadában intézmények működnek, így a posta vagy a turistaház, egyharmada pedig hétvégi ház. A múzeumok mellett fazekasház, kézműves ház, kézműves porta, tájház, Legendák háza várja a látogatókat. Régi népszokások elevenednek meg a húsvéti fesztiválon, ahol nemcsak vödrös locsolkodásban részesülhetnek a vendégek, de megpróbálhatják a tojásfestést, vesszőfonást, csipkeverést vagy a gyertyamártást is.
A 19. században emelték a falu, napjainkban is megcsodálható, kőalapra, vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették.
1996-ra újították fel a középkori várat, amely - esténként már kivilágítva - nemcsak kirándulási célpont, de programok helyszíne is. Itt tart fegyveres bemutatókat, történelemórákat és várnapokat a Szent László Vitézei Egyesület, és színházi estéket is rendeznek a várban.
Évente 50-60 ezren keresik fel a hollókői várat, az ófalut pedig még 20 ezren, köztük sok amerikai és japán turista. A Hollókőért Közalapítvány üzemelteti a megyei és a helyi önkormányzat tulajdonában lévő szálláshelyeket, és vannak magánszállások is.
szöveg forrás:
kép forrás:
