Tolna megye

Nyomtatóbarát változat
Terület: 3703,31 km²
Lakónépesség:227 996 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Szekszárd (33 373 fő, 2013)
Járások: Bonyhádi, Dombóvári, Paksi, Szekszárdi, Tamási, Tolnai
Települések száma:109

 
Általános földrajzi leírás
 
Vármegyeháza, Szekszárd (forrás: szekszard.hu)A dél-dunántúli régióhoz tartozó Tolna megye a Dunántúl legkisebb megyéje, az ország területének mindössze 4%-át teszi ki. Nyugatról Somogy, északról Fejér, keletről a Duna illetve Bács-Kiskun, délről Baranya megye határolja. A megyéhez 109 település tartozik, tizenegy városa közül megyei jogú város Szekszárd, amely egyben az ország legkisebb megyeszékhely városa.
 
Városhálózatának legszembetűnőbb jellegzetessége a nagyváros hiánya: Szekszárd lakónépessége nem haladja meg a 34 ezer főt. Másik fontos sajátossága a kiegyensúlyozottság: a megyeszékhelyen kívül még két, közel 20 ezer lakosú várossal (Dombóvár és Paks) rendelkezik. Paks, mint foglalkoztatási központ, Dombóvár pedig, mint közlekedési csomópont szárnyalják túl a megyeszékhely jelentőségét. Településrendszerének harmadik fontos jellemzője a városhálózat excentrikussága. A megye városai – Tamási és Gyönk kivételével – a megye peremén helyezkednek el, tehát a megye középső része város és központhiányos. A térségi és nemzetközi kapcsolatokban az észak-déli irányú vonalak erősek, a keresztirányú, kelet-nyugati tengely nem alakult ki. A megyén belül Dombóvár a legjelentősebb vasúti csomópont. Tolna megye belső szerkezetét és térségi kapcsolatait alapvetően meghatározza az észak-déli irányú Duna-völgy, a Duna mellett kiépült városok és a Dunával párhuzamosan haladó főutak (az M6 gyorsforgalmi út és a 6-os főút). Összességében elmondható, hogy Tolna megyének is elsősorban a fővárossal vannak a legerősebb közlekedési kapcsolatai.
 
Történeti leírás
 
A Szent István-kori államszervezet egységeihez hasonlóan Tolna vármegye is várcentrumú ispánságból alakult ki. Az Árpád-kor jelentős nemzetségei a tatárjárást követően megkezdték a menedékhelyül szolgáló várak építését. A mohácsi csata idején 13 várat 21 mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban és a XVII. századi felszabadító háborúk időszakában óriási veszteségeket szenvedett. Ezt követően spontán betelepülések, bevándorlások, majd a több hullámban végrehajtott szervezett betelepítések következtek, közben a megye kiterjedése járásnyi területének Baranyához csatolása miatt jelentősen csökkent. Címerét 1699-ben kapta I. Lipót királytól.
 
 
Természet- és tájföldrajzi adottságok
 
Tolna megye az ország legváltozatosabb táji adottságú térségei közé tartozik. Területe a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik, természetes határa keletről a Duna. Olyan dombsági, hegységi és síksági közép- és kistájakból álló terület, amely legjellemzőbb tulajdonsága a táji heterogenitás.
 
A megye mezorégióinak kistájai
  • Duna menti síkság: Kalocsai-Sárköz, Tolnai-Sárköz,
  • Mezőföld: Közép-Mezőföld, Sárvíz-völgy, Dél-Mezőföld, Sió-völgy
  • Külső-Somogy: Kelet-Külső-Somogy, Dél-Külső-Somogy
  • Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidék: Mecsek-hegység, Völgység, Tolnai-Hegyhát, Szekszárdi-dombság, Geresdi-dombság
Gemenc (forrás: szekszad.hu)A megye tájegységei közül a legegyöntetűbb a Duna árterületét magába foglaló Sárköz, amely a Sárvíz és a Szekszárdi-dombság vonalától a Dunáig terül el. Felszíne ellaposodó, kiegyenlített domborzatú, nagyrészt sík terület, helyenként a Duna szabályozásából eredő holtágak, morotvák által tagolva. A kiterjedt ártéri erdők mai maradványa a hullámtéren elterülő Gemenci-erdő. A Mezőföld az Alföld legnyugatibb középtája. Külső-Somogytól és a Tolnai-dombságtól a Sióvölgye választja el, keleten meredek peremmel szakad le a Duna-menti síkságra. A Mezőföld három morfológiai egysége közül a Dél-Mezőföld és kis részben a Közép-Mezőföld tartozik Tolna megyéhez. A Dél-Mezőföld eltérő pleisztocén fejlődéstörténeti múltja miatt morfológiailag is különbözik a többi mezőföldi kistájtól. Az újpleisztocénig ugyanis süllyedt, ezért vastag folyóvizű üledék töltötte fel, és az Ős-Sárvíz homokos hordalékkúpjából – főleg már a holocénban – jelentős kiterjedésű futóhomok-felszín képződött Bikács – Németkér környékén. Ez adja sajátos morfológiai jellegét (jellegzetes homokformák, szélbarázdák, garmadák, homokleplek stb.). A Balatoni-medence, a Mezőföld, illetve a Tolnai-hegyhát, a Zselic és Belső-Somogy határolja a Külső-Somogy középtáji térszínt. Belső-Somoggyal ellentétben területének nagyobbik része 200-300 m magasságra kiemelkedett, eróziós és deráziós völgyekkel tagolt dombsági felszín. A felszínen a löszös üledékek uralkodóak. A pannóniai dombhátak közös tulajdonsága, hogy észak felé meredeken szakadnak le a völgyekbe, dél felé viszont lankás lejtőkkel ereszkednek a völgyek talpához. Ez utóbbiak jó mezőgazdasági termőterületek. A Sió-Kapos menti löszfelszín három lépcsővel hanyatlik le a folyók völgyére. A mészlepedékes csernozjom talajjal borított felszín kitűnő feltételeket biztosít a mezőgazdaság számára. A Külső-somogyi löszfelszín a Kapos-völgyet kíséri. A 15-20 m vastag lösztakarón kialakult talajaival (agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mészlepedékes csernozjom) a Somogyi-dombság legjobb termőterületének számít.
 
A Kapos és a Sió-Sárvíz völgye, valamint a Mecsek és a Duna-völgy között elterülő Tolnai-dombság aprólékosan felszabdalt, lösszel fedett dombsági táj. A természetes határok mentén jól elkülönülő dombsághoz a Kapos-völgytől nyugatra csatlakozik az enyhe lejtésviszonyokkal jellemezhető Külső-Somogy alacsonyabb dombvidéke.
 

Éghajlati és vízrajzi adottságok

A Dél-Dunántúlon a növénytermesztéshez elegendő napfény, kellő hő és nedvesség áll rendelkezésre. Tolna megye éghajlatára egyrészt az átmeneti jelleg, másrészt a domborzati hatásokból következő változatosság jellemző. A Dunántúli-dombvidék kiegyenlítettebb éghajlata fokozatosan megváltozik, a kontinentalitás mértéke nyugatról keletre jelentős mértékben növekszik. A Szekszárdtól keletre eső területeken már az Alföldre jellemző szélsőségesebb viszonyok érvényesülnek. A megyének különösen értékes éghajlati adottsága, hogy – a Mecsek északi nyúlványait leszámítva – napfényben gazdag, a Dél-Mezőföldön és a Sárközben a napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest is magas. A napsütéses órák száma 2000-2050, a dombsági tájakon pedig 1950-2000 órára tehető. A tenyészidőszakban ezek a kedvező adottságok még markánsabban érvényesülnek, ez a legkülönbözőbb szántóföldi kultúrákban és a szőlőtermesztésben roppant kedvező. A csapadék mennyisége Külső-Somogy, a Völgység és a Szekszárdi-dombság délnyugati részén 650-700 mm között változik, a Mezőföldön, illetve a sárközi (gemenci) térségben pedig 600 mm alá csökken. Az éghajlatnak köszönhetően Magyarországon itt a leghosszabb a tenyészidőszak, és külön említést érdemel a terület tagolt felszínhez kapcsolódó mezo- és mikroklíma gazdagság.
 
Vízkészletek szempontjából legjelentősebb folyója a Duna, amely 101 km hosszan képezi a megye határát. Átlagos szélessége e szakaszon 500-600 m, átlagos mélysége 3-4 m. Közepes vízhozama Paksnál 2.300 m3/sec. Gyengén alsó szakasz jellegű, a hajózó utat szigetek és zátonyok kísérik.
 

Talajviszonyok

Tolna megye ásványi nyersanyagokkal nem rendelkezik. Egyetlen nagy természeti kincse a kiváló minőségű termőtalaj, termőhelyi értékszámban csak Békés megye előzi meg. A megye talajviszonyaira a mozaikosság a jellemző. A megye erdősültsége elmarad az országos átlagtól (17,8%). A Koppánytól délre megmaradt a megye egyik féltett erdőkincse, a gyulaji vadrezervátum, mely Európa egyik legnagyobb hírű dámvad élőhelye.
 
 
Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
A megye területén az ökológiai hálózatban magterület a Duna-Dráva Nemzeti Park védett területe, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet megyei területe, a Szekszárdi-dombság erdős térsége, a Tolnai-Hegyhát erdős térsége Kurd, Hőgyész és Mucsi között és a Koppány, illetve a Kapos menti erdős térségek Koppányszántótól Simontornyáig. További magterületek a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet védett természeti területei és az ahhoz szervesen kapcsolódó erdős térségek Pakstól északnyugatra. Az ökológiai folyosók a megye egészét behálózzák. Meghatározóan a folyó- és patakvölgyek alkotják: a Duna és holtágai, a Völgységi patak mente, a Sió és Sárvíz térsége és a Koppány menti természeti területek.
 
A megye területére eső országos jelentőségű védett természeti területek:
  • Duna-Dráva Nemzeti Park (49 478,8 ha)
  • Dél-Mezőföldi TK (7546,5 ha), Kelet-Mecsek TK (9347,5 ha)
  • Bölcskei Nőszirmos TT (111,16 ha), Kapszeg-tó TT (156,2 ha), Pacsmagi Tavak TT, Szakadáti Legelő TT (1,5 ha)
A megye különleges madárvédelmi NATURA 2000 területei a Gemenci-erdő, Kisszékelyi-dombság, Mecsek és a Pacsmagi-tavak. Különleges természet-megőrzési területei a Lengyel-hőgyészi erdők.
 
Tolna megye 2009-ben 281 db országos védelem alatt álló műemléket tudhatott magáénak. A műemlékek száma Szekszárdon, Pakson és Bonyhádon a legmagasabb, de említésre méltóak Dunaföldvár, Bátaszék, Tolna és Dombóvár történelmi emlékei is. Ezen települések együttesen a megye műemlék-állományának 40%-át adják, de kevés kivétellel a megye valamennyi települése rendelkezik a KÖH által nyilvántartott műemlékkel.
 
A megyében jelenleg nem található világörökségi terület, azonban több világörökség várományos terület is nevesítésre került a megyét érintően, így pl. a római limes magyarországi szakasza (Kulturális kategória), valamint a Tájház hálózat Magyarországon (Kulturális kategória) ide eső területei.
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.